
Írta: Nagy Aletta – számmisztikus
Őszintén szólva, már hetek óta motoszkált bennem ez a gondolat, hogy milyen lenne, ha saját rúnákat készítenék. Nem mintha nem lenne elég dolgom, de valahogy a mágikus barkácsolás mindig mindennél jobban vonz. Csak hát… mindig van valami, ami miatt még nem kezdtem el. Hol nincs megfelelő alapanyag, hol nem tudom eldönteni, milyen stílusban szeretném, vagy hogy egyáltalán elég „jó” lesz-e, amit csinálok.



De azért nem hagytam annyiban. Elkezdtem nézelődni, hogy miből lehetne rúnákat készíteni, ha egyszer tényleg rászánnám magam. És meglepően sok lehetőség van:



🌿 Alapanyagok, amik szóba jöhetnek:
- Kavicsok az utcáról vagy a Duna-parton – Egyszerű, természetes, és teljesen ingyen van. Egy délután sétálgattam, és közben figyeltem, milyen formájú kövek hevernek a járda szélén vagy a vízparton. Találtam pár szép, lapos darabot, amik szinte kértek, hogy fessek rájuk valamit.
- Fa korongok – barkácsboltban – Az OBI-ban nézelődtem, és ott láttam előre levágott kis fa korongokat, amik tökéletesek lennének rúnának. De aztán eszembe jutott, hogy van otthon egy régi, száraz ág, amit talán fel tudnék szeletelni. Még nem döntöttem el, de jó tudni, hogy van ilyen opció is.
- Sütőgyurma – kreatív boltban – A helyi hobby boltban néztem körül, és ott volt levegőn száradó gyurma is. Először azt hittem, túl mű lesz az egész, de amikor megfogtam, rájöttem, hogy ha kézzel formázom, pont az a kis tökéletlenség adja majd a varázsát.
- Régi porcelán darabok – otthon a fiók mélyén – Volt egy törött tányérom, amit már régóta nem használtam. Eljátszottam a gondolattal, hogy levágok belőle kis darabokat, és festek rájuk. Még nem próbáltam, de lehet, hogy ez lesz a következő projekt.
Szóval… még nem kezdtem el. De már látom, hogy nem is olyan bonyolult, csak el kell dönteni, melyik irányba induljak. Talán a kavicsos lenne a legőszintébb, legföldközelibb. Vagy a gyurma, mert azzal könnyebb dolgozni. Vagy… lehet, hogy még egy kicsit gondolkodom rajta.



Na jó. Végül nem gondolkodtam tovább. Fogtam egy kis agyagot, elővettem az akrilfestéket, és elkészítettem a saját rúnakészletem. Nem lett tökéletes – de az enyém. Minden egyes jel mögött ott van a szándékom, a figyelmem, a kezem nyoma. És ez sokkal többet jelent, mint bármilyen bolti verzió.


Ha te is régóta gondolkodsz rajta, ne várj tovább. Nem kell hozzá semmi különleges – csak te. A rúnák úgyis akkor működnek igazán, ha belőled születnek. 💫

